2x2 néha X.

Tegnap délután a másik felemmel, Tesikével ellátogattunk a helyi X-Faktor gálára. 

Eleve meglepő hatással volt rám a hír, hogy a hatalmas érdeklődés miatt az eredetileg esti koncert elé betettek még egy időpontot, hogy senki ne maradjon le a város nagy eseményéről. Van egyáltalán annyi ember Borsod megyében, aki tényleg kíváncsi a fiatal énekespalántákra és nem fér el a Sportcsarnokban? Én voltam a legjobban letaglózva, mikor fél órával a koncert kezdete előtt kiderült, hogy igen: a helyszínre érve nem hogy ülőhely nem volt, de a kemény mag a színpad előtti jobb állóhelyeket is elfoglalta már. 

Tesike végül sikeresen előrefurakodott egy olyan pontra, ahonnan - csekély ágaskodással - láttunk is valamit a színpadon éneklőkből. Vérbeli Megasztár-pártiként kíváncsian vártam, milyen élmény lesz élőben hallani a konkurenciát. Igazából semmi bajom nem volt a Faktorosokkal, de egyik személyiség sem fogott meg közülük annyira, hogy kedvencemnek mondhassam.

A műsort stílszerűen a nagy győztes, Vastag Csaba nyitotta a jól bevált Robbie Williams slágerrel, amit a tévében két alkalommal is hallhattunk tőle. Bizton állíthatom, hogy Csaba élőben is ugyanolyan helyes, mint a képernyőn, és kezd némi színpadi tapasztalatot szerezni magának. (lásd -> térden éneklés magas fejhanggal)

A 12 döntősből ketten is hibádzottak: sem Mimi és Gergő, sem pedig a Non Stop nem tette tiszteletét az eseményen, bár az okokról nem esett szó. (Személy szerint a második csapatot jobban hiányoltam...)

A koncert összességében élvezhetőre sikerült, egész jól éreztem magam - bár ehhez nagyban hozzájárult Tesike is - ezért listáznám a délután fontosabb megállapításait (kizárólag egyéni véleményem alapján, a teljesség igénye nélkül):

¤ Janicsák Veca hangja élőben egy fokkal jobban átjön, mint képernyőn; de részemről továbbra sem találom szimpatikusnak a lányt.

¤ Shodeinde Dorka hangja élőben megdöbbentő: annyi energia van benne, és olyan tiszta (annak ellenére, hogy saját bevallása szerint beteg volt), aminek pusztán a tizedét közvetítette a tv. Rettentő nagy meglepetés volt nekem, és most már határozottan állítom: Dorkának előbb kellett volna végeznie a versenyben.

¤ Szabó Mariann szintén nem tartozott az általam kedveltebb figurák közé a műsorban, de ő is kellemes csalódásnak bizonyult. (bár lehet, hogy ehhez némiben hozzájárul Unisex-es zenei előélete)

¤ A verseny vége felé inkább már csak hörgő Király L. Norbinak jót tett a kiesése utáni kis pihenő: visszatért kezdeti eredetisége, és élvezhető, minőségi produkciót nyújtott, egy laza kis sztriptízzel megspékelve.

¤ A Summer Sisters ezúttal is hamisan énekelt, ennek ellenére azonban nagy tapsot kaptak. Az énekes nővérek egyáltalán nem nyerték el tetszésemet sem zenei, sem emberi téren. (Ezúttal is kiemelném: a személyes véleményemet olvashatjátok, nem pedig általánosítást.)

¤ Wolf Kati szintén élvezhető előadást produkált; bár ha egy tanácsot intézhetnék hozzá, akkor azt mondanám, David Guetta és Kelly Rowland: When love takes over című számát ne erőltessük.

Ennyit a fontosabb momentumokról; és bár továbbra sem fogom egyikük lemezét sem megvenni (de még csak letölteni sem), nem éreztem időpocsékolásnak azt a két órát, amit ott töltöttem. Péntek délutáni kedvcsináló programnak tökéletesen megfelelt, és a bejárat előtti tömött sorok, akik az esti előadásra vártak, is azt bizonyítják, hogy az X-Faktorról közel sem húztak még le minden réteg bőrt.